Ezúttal Olaszország nélkül rendeznek labdarúgó világbajnokságot.
Olaszország a pótselejtezőnlőtt gól nélkül esett ki, így 1958 óta először nem lehet a válogatottnak szurkolni a világbajnokságon.
A szurkolók dühe Gian Piero Venturát találta meg, de a kapitány nem tervezi a lemondását. Az olasz fanatikusok fejében már az edző kinevezése is erős fejtörést okozott, ugyanis Antonio Conte igen magasra tette a mércét. Ennek ellenére Ventura legjobb eredménye az olasz harmadosztályban elért bajnoki cím a Lecce csapatával. Egyébként az olasz menedzsert már a spanyolok ellen elszenvedett 3-0-s vereséget követően is megtámadta az itáliai média, mely túl nyíltnak találta az akkoriban 4-2-4-es felállást.
A svédek elleni mérkőzésen további kérdések merülnek fel minden focirajongóban, hogy aSerieA egyik legjobb formában lévő játékosát Lorenzo Insignét vajon miért ült a padon. Fontos nem elfelejteni, hogy Conte szinte ezzel a kerettel verte meg a spanyolokat az EB-nyolcaddöntőjében.
Ami tény, hogy a közelmúlt dicső olasz legendák szintjére ismét fel kell nőni egy olasz generációnak. Természetesen jelenleg is vannak nagy tehetségek az olasz nemzeti csapatban, elég csak Gigi Donnarummát, Daniele Ruganit, vagy Federico Bernardeschitemlíteni. Sajnos jelen pillanatban nem elég a klubcsapatban való jó teljesítmény. Az olasz labdarúgás mindig is jelen volt a világ futballelitjében, de az is tény hogy nem születhet minden generációnak egy Totti, vagy Del Piero.
Az olasz lapok így írtak másnap a vereségről:
Tuttosport: „Az igazság fáj, és soha annyira, mint ezúttal: mert az igazság az, hogy jogos, ami történt. Olaszország nem lesz ott a vb-n, és kiérdemelte ezt, először is azzal, hogy a nép egy része fütyült, amikor a svéd himnuszt játszották. Lehet sírni, mint Buffon és sokmillió olasz. Lehet káromkodni, mint De Rossi a kispadon. Lehet hallgatni, mint Ventura, a legtisztességesebb szövetségi kapitány. Mindenki mehet haza, igen.”
Corrieredello Sport: „Ez az olasz futball valósága, története legfájóbb megaláztatása, szégyene, ami semmihez nem hasonlítható. Buffon őszinte és szenvedélyes könnyei szimbolizálják több apa összeomlását, ami elől senki, de senki nem menekülhet.”
La Gazzettadello Sport: „A mindent eldöntő mérkőzés másnap is fájdalmas. Ventura nem tehet mást, csak távozhat. Buffon és a többi nagy öreg számára még nehezebb lesz ezt feldolgozni, hiszen annyi nagy siker után egy ilyen visszavonhatatlan vereséggel vesznek búcsút.”