Gustaf Nilsson 2018-ban játszott két válogatott meccsen, a dánok ellen szerzett is egy gólt, de több mint hat évig nem kapott újabb meghívót. Jon Dahl Tomasson személyében dán kapitánynak kellett érkeznie, hogy a három centi híján két méter magas támadó újra a nemzeti csapat közelébe kerüljön…
Tomasson tagja volt a dán stábnak ama 2018. januári, abu-dzabi meccs idején, alighanem emlékezett is a győztes gól szerzőjére, de nyilván nem csak emiatt adott neki második esélyt.
A válogatottnál gyorsan elfeledett Nilsson 2021 elején légiósnak állt, beérte a német harmadik ligás Wehen Wiesbadennel, és másfél ott töltött idénye alatt úgy belelendült, rúgott/fejelt annyi gólt, hogy 2022 nyarán szerződtette a belga klubfutballt éppen akkoriban felbolydító Union Saint-Gilloise. Az előző kiírásban öt gólt szerzett, az ideiben már 12-vel és hat gólpasszal segítette alapszakasz-elsőséghez klubját – szóval Viktor Gyökeres, Alexander Isak, Dejan Kulusevski mellett ott a helye, ha a svéd válogatott újjáépítéséről van szó.
Egyelőre minden megy a maga útján: a portugálok elleni, nem túl dicső minapi meccsre (2–5) neki lesz miért visszaemlékeznie, hiszen csereként beállva gólt szerzett, és hétfő este, immár kezdőként – megint csak Kulusevski előkészítéséből – összejött a győztes találat. Mint hat éve.
Négy mérkőzés, három gól – nem rossz arány; innen folytatódhat Nilsson válogatott karrierje, ha Tomasson is úgy akarja.
NEMZETKÖZI FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
Svédország–Albánia 1–0 (0–0)
Solna
G: G. Nilsson (62.)