Nagy lendülettel kezdett mindkét csapat, az első komoly védést az orosz kapusnak kellett bemutatnia a hetedik percben, amikor Lallana célozta meg a kapu közepét 14 méterről. A folytatásban is az angolok voltak a veszélyesebbek, igaz, egy-két lehetőség az oroszok előtt is adódott. A szigetországiak rendre gyorsan, kevés passzból építettek fel a támadásokat, a befejezéseknél azonban szinte bárhonnan is próbálkoztak, mindig Akinfejevet találták el. A játékrész hajrájában már-már nyomasztóvá vált az angol fölény, ám gól nem született.
Fordulás után ha lassú ütemben is, de változott a játék képe, az oroszok felülkerekedtek, a félidő derekához közelítve már úgy tűnt, veszélyesebbek is, mint az angolok. A 70. percben aztán mégis majdnem a szigetországiak szurkolói örülhettek, de Rooney lövését Akinfejev a kapufára tolta. Három perccel később viszont már a szerencse sem segíthetett az oroszokon, Dier 17 méterről elvégzett szabadrúgása után a labda védhetetlenül csapódott a felső léc alá.
A hajrában úgy tűnt, az oroszok nem találják meg a módját annak, hogy hogyan szerezzenek gólt a masszív védekezésre berendezkedő angolok ellen, de az utolsó pillanatban Vaszilij Berezuckij fejese utat talált volna a kapuba, azonban a gólvonal előtt Glusakov még belepiszkált a labdába, így hivatalosan ő lett a gólszerző.
2016-os Európa-bajnokság
B csoport, 1. forduló:
Anglia-Oroszország 1-1 (0-0)
Játékvezető: Nicola Rizzoli 8,5
Marseille, Stade Vélodrome, 62 343 néző, v: Nicola Rizzoli (olasz)
gólszerző: Dier (73.) ill. Glusakov (92.)
sárga lap: Cahill (62.), illetve Scsennyikov (72.)
Anglia: Hart 0 – Walker 6, Cahill 5, Smalling 5, Rose 7 – Lallana 5, Alli 6, Dier 7, Rooney 7.5 (Wilshere, 77., 0), Sterling 6 (Milner, 87., 0) – Kane 5. Szövetségi kapitány: Roy Hodgson
Oroszország: Akinfejev 6 – Szmolnyikov 5,5, Ignasevics 7, V. Berezuckij 7, Scsennyikov 5,5 – Neustädter 4 (Glusakov, 80., 0), Golovin 5 (Sirokov, 77., 0) – Kokrin 5, Satov 4, Szmolov 5 (Mamaev, 85., 0) – Dzjuba 5. Szövetségi kapitány: Leonyid Szluckij
Roy Hodgson : –Keserű csalódás egy perccel a vége előtt gólt kapni. A második félidő első tizenöt percének zavaros játékát leszámítva teljes mértékben uraltuk a meccset, balszerencse, hogy nem tudtunk szerezni még egy gólt. De boldog lettem volna az egy–nullával is. Nem egy égbekiáltóan nagy hibából kaptuk a gólt, de akárhogyan is, a győzelemből döntetlen lett. Amelyet ráadásul vereségként élünk meg, mert egy uralt meccsen karnyújtásnyira voltunk attól, hogy ünnepelni kezdhessünk.
Leonyid Szluckij: – A játékosaim a végén is nagyon akartak, és olyan szorult helyzetben egyenlítettek, amilyenben nagyon nehéz. Az utolsó pillanatig küzdöttek, és visszahozták a sírból a meccset. Az angolok fölényben játszottak, ez igaz, csakhogy többnyire képesek voltunk semlegesíteni nagyon veszélyes támadóikat. A mezőny egyik leggyorsabb csapatával néztünk farkasszemet, és azt hiszem, amennyit a középpályán dolgoztunk, annál többre ez a csapat ma nem is lett volna képes. A stadion körüli helyzet? Nem szeretném kommentálni, mert nem tudom pontosan, mi és miért történt, de az biztos, hogy a futball kísérőjelenségei között vannak aggasztóak.
Szakértőnk véleménye
Prukner László: – Számomra csak részben meglepetés, hogy az angolok nem tudtak nyerni. Bár az első félidőben nagy önbizalommal és jól játszottak, de ez nem párosult góllal. A szünet után visszább álltak, megpróbálták kiengedni az oroszokat, de ez nem teljesen jött be. Az élet megbüntette a sok kihagyott helyzetet.